„Ügy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk ne súroljuk le másról a bőrt.”
/Szabó Magda/

MAGÁNVÉLEMÉNY

Ingyenes, vagy fizetős legyen? – mármint az online edzés tartása, különös tekintettel a szomorú helyzetre, ami még ki tudja meddig tart 🙁 …

Miután nagyon sok impulzus ér(t) minket több oldalról is, és mert Erika több mint 120 „képzettkéjért” érzi magát felelősnek, szeretnék (a magam nevében) hangosan gondolkodni, mint félig kívülálló – igazságot tenni úgysem tudunk.

Tavaly márciusban kezdődött a kálváriánk – nem tarthattunk csoportos edzéseket.

Eljött az online edzések ideje – azok is, akik eddig nem tartottak ilyet, kénytelenek voltak átállni, hogy legyen egy kis bevételük.

Hiszen volt, aki éppen csak elkezdte az edzői pályafutását – nekik különösen nehéz lehetett az élő kapcsolattartás megszűnése…

Egyrészről emailek sokaságát kaptuk, hogy sokan nagyon sikeres ingyenes edzéseket tartanak, az emberek tömegesen lépnek be hozzájuk és ennek őszintén örültünk.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy a bezártság alatt az emberek ne hagyják abba a rendszeres mozgást.

Másrészről panaszos üzenetek érkeztek, hogy jól működő, 10-15 fős kis vidéki csoportok szűntek meg, omlott össze a szépen kialakított klientúrája azoknak, akik csak egy kis minimális pénzt szerettek volna kérni az online edzéskért…

A legfájóbb ez volt: Erika arra kérte a képzettkéit, hogy ne tartsanak ingyenes edzéseket a neten széles körben mindenkinek, hanem csak a saját zárt csoportjuknak.

Ebből olyan konfliktus lett, hogy többen annyira megharagudtak, hogy még a Facebookról is letiltottak minket…

Az én bűnöm az volt, hogy Erika édesanyja vagyok, Erikáé az, hogy az összes edzőjét védeni szerette volna, az élni és élni hagyni elv alapján…

Persze ezt meg kellett magyarázni, mert annyira nonszensz, és ilyenkor jön a hazudozás, meg a rágalomhadjárat, hogy valamivel megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant barátnak hitt, barátként szeretett emberek…

Ja, hogy ne drámázzunk – mert ezt javasolta egyikük… Lapozzunk.

Nos, amennyiben Te sportolni szeretnél, de nem vagy edző, és jól esik, hogy színvonalas, néha sztáredzőkkel fűszerezett edzéseken vehetsz részt INGYEN, kérlek gondolj bele a másik oldalba, hogy

• mi lenne, ha fodrász lennél, és melléd költözne Hajas László, meg Zsidró Tamás  –  és persze INGYEN csinálná meg a frizuráját mindenkinek?!
• mi lenne, ha a mostani munkádat elvégeznék mások ingyen?

Ilyen példákat lehetne sorolni napestig. Mert most valami ilyesmi történik.

Az edzők sorsa: nem tarthatnak csoportos edzést, bezártak a termek, nincs rendezvény, nincs tábor, megszűnt a bevételi források jelentős része.

Edzők százai mennek tönkre, veszítik el életük értelmét – hiszen az edzők nem munkának tekintik az edzősködést, hanem hivatásnak, szerelemnek…

Félreértés ne essék, egyáltalán nem ítélem el az ingyenes edzéseket, hiszen egy nagyon kedves dolog kimutatni a hálánkat a Csapatunk iránt.

Erika is járt ingyen edzéseket tartani Barcikára, mert vele-vagy-nélküle, de azok úgyis meg lettek volna tartva.

Így legalább örömet tudott szerezni a barcikai Csapatnak, akik kezdetektől vele voltak… 

Azonkívül jó marketing fogás, hogy össze lehet toborozni egy csomó embert, aztán később nekik megpróbálni fizetős online edzéseket tartani – ez sem ördögtől való.

Sokaknak sikerül is.

Az is egy magasztos cél, hogy az emberek minél többet sportoljanak, hiszen még mindig nagyon kevesen mozognak rendszeresen hazánkban.

Azonban most már olyan sok az ingyenes edzés, hogy az már szakma megmaradását veszélyezteti.

Ismétlem: élni és élni hagyni…

Blogbejegyzésem szigorúan a magánvéleményemet tükrözi, tényeken alapul és senkit nem akar megbántani sem pro, sem kontra.